Teljes ablak    Főoldal    Ugrás a második cikkhez

FEIT MAGDA TANÁRNŐ



Az alábbi történettel szeretnék egy másik tanárnak,illetve tanárnőnek emléket állítani: Feit Magdának hívták,matekot oktatott,bár a mi osztályunkban nem tanított,csak néha helyettesített,de mikor másodikban tanulószobás voltam,akkor sűrűn találkoztam vele. Amikor 1982-ben megcsapott a számítógépes élet szele,akkor elhatároztam,hogy képesítést szerzek,és én is ebben a munkakörben,milliőben fogok dolgozni,a Belügyminisztériumnak akkor IBM ( cocomlistás!!) nagygépei voltak,és - az ottlévő vezetőség - hajlandók is lettek volna od felvenni,de a megfelelő – szakirányú – képesítést követelték meg.Ekkor több főiskolát kerestem meg,már benn jártunk az évben, mindenhol ragaszkodtak ahhoz ,hogy csak jövőre kezdjem el. Ekkor jutott eszembe,hogy megpróbálom a Bánkiban ,mivel az közben szintén főiskola lett,és volt is rendszerszervezői tagozata,ami nekem pont jó lett volna. Persze – na mit gondoltatok,mivel fogadtak ?? Évközben akarom ?? Hiába próbáltam protekciót szerezni,hogy én itt végeztem…stb. Letörve távoztam az igazgatói irodából,mikor találkoztam Feit Magda tanárnővel,aki látta feldúlt állapotomat,( azt mondta ,pedig igencsak régen láthatott, - magát ismerem,a nevére nem emlékszem,de a Magyar Sándor osztályába járt…- (!!!) Kérdezte mi a probléma,mikor elmondtam neki,behívott a tanáriban,azzal,hogy várjak rá,mindjárt visszajön. Nemsokára megjelent és hozott magával egy FELVÉTELI LAPOT,hogy csak töltsem ki,ő soron kívül elintézi,hogy civil,magántanuló legyek !! Igy aztán szépen bejártam az oktatásokra,vizsgákra ( szerencsémre,mivel már elvégeztem két főiskolát,csak évenként az új – három – tantárgyat kelllett tanulnom azokból kellett csak államvizsgáznom,két év alatt ( négy szemeszter ) el is végeztem,és megkaptam a rendszerszervezői,programozói,műszaki tanár végzettségemet,( még az első év elvégzése után ) 1983-ben áthelyeztettem magamat az áhított számítógépes munkakörbe.Persze az ottlévőket hamar leköröztem,számított az előző rendőrségi tapasztalatom,majd később megszerveztem a Budapesti Rendőrfőkapitányság számitógépes hálózatait.De ez már egy másik történet.
Nyitrai Laci



Teljes ablak
NAGY SZÜKSÉG LENNE OLYAN EMBEREKRE, MINT Ő VOLT …
Dr. Rudas Imre, az Óbudai Egyetem rektora Feit Magdára emlékezik :

Mindannyiunknak volt olyan tanítója, tanára, akinek arca talán már rég a múlt homályába veszett, de néhány szava, tette egy életre szóló iránytűt
adott a kezünkbe tudásvágyból, emberségből. Olyan ajándék volt ez, ami sokkal drágább annál, hogy értékét pénzben mérhetnénk, és amiért csak a
köszönet lehet elég nagy fizetség. Ezért minden számunkban helyt adunk a visszaemlékezésnek.

Most dr. Rudas Imre, az Óbudai Egyetem rektora Feit Magdára, arra a pedagógusra emlékezik, akitől ő azt a bizonyos iránytűt megkapta.
Köszönöm, hogy Feit Magdáról beszélhetek, sajnos pár évvel ezelőtt (2002-ben, 75 éves volt ), eltemettük már – mondta dr. Rudas Imre,
a Budapesti Műszaki Főiskolából a közelmúltban Óbudai Egyetemmé alakult intézmény frissen megválasztott rektora.
Feit Magdával a rektor még diákként a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán találkozott, ahol első diplomáját szerezte. Mint mondta, ez egészen más
közeget jelentett, mint a középiskola, kitárult számára egy olyan oktatási forma, amire mindig is vágyott. Ami igazán meglepte, hogy az érdeklődése
a technikai dolgok mellett az elmélet felé fordult.
Egyszer csak rájött, hogy nagyon jól megy neki a matematika.
Az emlékezést a rektor így folytatta:
„Mindezt kedvenc tanáromnak köszönhetem, rengeteget tanultam tőle mint diák, és rengeteget tanultam tőle mint pedagógus is. Feit Magda az igazi,
régi pedagógusgeneráció képviselője volt.
Középiskolában, a Bánki Donát technikumban kezdett tanítani valamikor a 40-es évek végén. Később, bár nem végzett tudományos munkát, és nem voltak
publikációi, mégis főiskolai docens lett.
Azért, mert egyszerűen zseniális pedagógus volt. Ez nagyon komoly elismerés volt a tudományos háttérmunka nélkül.
Mélységesen elkötelezett volt a matematika és a hallgatóság iránt. Két dolog volt szent előtte, maga a matematika tudománya, hogy azt olyan precízen,
ahogy azt tudni kell, mindenki tudja, és a másik, hogy a tudást számon is kérje.Ugyan kemény, komoly elvárásokat támasztó oktató volt, de mindent meg is
tett azért, hogy diákjait felkészítse az általa elvártakra. Élete volt az oktatás.
Engem eleinte nem is tanított, csak amikor az első félévben az előadónk megbetegedett, ő helyettesítette.
Olyan fantasztikus matematika-előadást tartott, hogy azt mondtam, hát ez gyönyörű tudomány! Hogy én ezt eddig miért nem vettem észre?!
Aztán kezdtem eljárni azokra a konzultációkra, amelyeket ő tartott, nála szigorlatoztam matematikából, és négyest kaptam, ami nagy szó volt,
mert ötöst nem lehetett nála kapni.
Ő volt az, aki nagymértékben motivált engem abba az irányba, hogy a matematikát, illetve minden olyan műszaki tudományt, amelyben a matematika
alkalmazásai előkerültek, megszerettem. És ez a szeretet odáig tartott, hogy amikor befejeztem a főiskolát, az ELTE-n alkalmazott matematikát
kezdtem tanulni. És hogy a Feit-féle felkészítés milyen jó volt, azt bizonyítja, hogy Vörös Diplomával végeztem, úgy, hogy hat év helyett
öt év alatt fejeztem be a tanulmányaimat.
A Bánki Donát Főiskolán – ahol már akkor is dolgoztam – matematikaoktató lettem. Így lett Magda a kollégám és a főnököm. Pont hozzá kerültem,
éveken keresztül ő volt a tantárgy előadója, én voltam a gyakorlatvezetője. Azt kell hogy mondjam, ez alatt az idő alatt még sokkal,
de sokkal többet tanultam tőle.”
Végül a rektor hozzátette: az oktatásban ma is borzasztó nagy szükség lenne az olyan emberekre, mint amilyen Feit Magda volt.
Olyanokra, akik egész személyes példamutatásukkal, az oktatott tárgyhoz való hozzáállásukkal válnak hiteles emberekké.
Olyan oktatók kellenek, akikben azt látja a hallgató, hogy szeretik azt, amit csinálnak, hogy a szívüket adják érte, és nem azért
buktatják meg a diákot, mert rosszkedvük van, vagy mert lenézik, hanem azért, mert annak az elvárásnak, amit ők támasztottak, nem felelt meg.
Ám a maguk részéről mindent megtettek azért, hogy a hallgató ennek az elvárásnak meg tudjon felelni.
Magda ilyen tanár volt – jegyezte meg.

Lejegyezte:Nyitrai László, aki az informatikai főiskolát itt, a Bánkiban végezte 1982-84-ben

Ugrás az első cikkhez

Teljes ablak    Főoldal